A rabszolgatörvény – hülyeség! Egy felfújt lufi… ami jót pukkant! A dolgozók egy jelentős része eddig is több, mint 400 órát túlórázott és örült, ha viszonylag pontosan elszámolták, vagy lecsúsztatta… A munkáltatók pedig eddig is megtalálták a módját, hogy lepapírozzák a túlmunkát, ahogy abban is kellően kreatívok voltak, hogy rákényszerítsék… Tovább olvasom
Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert… Tovább olvasom
Szállóigévé vált a Trónok harcának ezen mondata – de nem gondoltam volna, hogy egyszer Magyarországnak is ez lesz a jelmondata! Pedig ez történt! És nem csak azért, mert ismét az éj leple alatt vittek véghez olyan döntéseket, amelyek sötétek, gonoszak, és főként: szembe mennek a közakarattal (no meg józan ésszel,… Tovább olvasom
Igen, egy pillanatra elhittem, hogy létezik Magyarországon valami Ellenzékféle! Egy pillanatra feledni tudtam, mit az elmúlt nyolc évben tettek, vagy amit tenniük kellett volna… Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy vagy ENNYIRE alkalmatlanok, mint azt a választások idején demonstrálták, vagy ennyire agyafúrt számítók, és fütyülve az ország érdekére: egyik sem vállalja,… Tovább olvasom
Nyugalom… Lassan már el is felejtjük ezt a szót! Pedig mindenki erre törekszik, annak ellenére, hogy mindenkinek kicsit mást jelent! Reggel úgy ébredtem fel, hogy végre nem kellett épp rohannom sehova. Igyekeztem hát kiélvezni ezt a különleges helyzetet. A fürdőbe menet előbb bedugtam a sütőbe a tegnapról megmaradt tököt –… Tovább olvasom
Nem temetni jöttem a demokráciát… Miért is tenném? Hiszen itt minden rendben van! Szabadság, béke… még én is járathatom a szám! Igaz, onnan szoktam tudni, hogy egy-egy blogbejegyzésem kikerült valahova, hogy az 500. olvasás után azonnal megjelennek a gyalázkodó bértolnokok! És igaz, néha vannak érthetetlen megtorlások: vagyonvizsgálatok, rejtélyesen megtagadott útlevél,… Tovább olvasom
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bevallom, nehezemre esik ez a megszólítás, mert azt gondolom: ön méltatlan erre a címre – de én úgy tanultam, hogy az ország első emberének ez akkor is jár, ha nekem nem szimpatikus, vagy ha arra érdemtelen! A választók döntését illik tisztelni, még akkor is, ha meglehetősen tisztességtelen… Tovább olvasom
Nem érdekel, hogy ezrek, százezrek, vagy milliók vesztek oda a koncentrációs táborokban – mert az Egy is sok, a Tíz már rengeteg, és az összes többi adat olyan érthetetlen borzalom, amit emberi agy – és lélek – képtelen felfogni is, nemhogy feldolgozni! Az erről szóló megemlékezéseket én mégis erőltetettnek, és… Tovább olvasom
Járom a várost napról napra, és nem győzöm csodálni szépségét! Hol a történelem egy-egy pillanata, hol személyes emlékek köszönnek rám vissza! Csodálom, tisztelem, szeretem! Szeretnék büszke lenni arra, hogy a részese lehetek! Hogy ezt az országot, ezt a csodálatos várost a sajátomnak mondhatom! …De hallgatom közben a híreket! Igen, elsősorban… Tovább olvasom
Arra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere – a Népszabadság utolsó főszerkesztője – elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe – majd mostanában csúszkált lefelé…). Mire mindebből… Tovább olvasom