Jaj, hányszor mondtuk el ezt a kis versikét, többnyire születésnapokon?!? Ma is ünnep van… Számomra az egyik legkedvesebb lenne, valahol a karácsony után, vagy mellette közvetlenül! Mégis, ma ünnepélyes hangulat helyett inkább egy kicsit nevetségesnek érzem magam! Ezen a szép tavaszi napon általában a sajtószabadságról szoktam megemlékezni – amit az… Tovább olvasom
Már napok óta látom, ahogy egyre többen teszik ki az ukrán zászlót az idővonalukra vagy a profilképük mellé – ezzel kifejezve szimpátiájukat, szolidaritásukat. Én nem teszem! Nem mintha egy picit is szimpatizálnék a helyzettel, hiszen minden egyes sejtem őrjöngve tiltakozik, mint mindig, ha ártatlanok vannak veszélyben. Ráadásul soha nem tudtam… Tovább olvasom
Könyvet írtam egy fiatal lány – nem titok, már fel tudom vállalni: a saját életem – néhány évéről és egyben a családon belüli erőszakról. Útra kelve a címe, de ez a pár sor nem a reklám helye kíván lenni. Sokáig tanakodtam, hogy megírjam-e, hiszen azóta volt egy rendszerváltás, új törvények… Tovább olvasom
Negyven hét. Ennyi idő alatt fejlődik ki egy érett csecsemő az anyukája pocakjában. Csakhogy évente nyolcezer kisbaba első találkozása a külvilággal magában hordja az első próbatételüket is: ők azok, akik idő előtt, vagy esetleg más okból a kelleténél kisebb súllyal érkeznek közénk. És ilyenkor segítség kell nekik, hogy utólag felzárkózhassanak!… Tovább olvasom
Már a második rendhagyó karácsonyra készülve talán szabad, hogy az idei gondolatok is kissé rendhagyóak legyenek… Mert történhet bármi, jöhet háború, rendszerváltás, forradalom vagy járvány: ez mindig különleges nap! Mindegy, hogy a kis Jézust ünnepled vagy a fényt, a szeretetet vagy akár az ajándékozást… Ez az egyik legfontosabb napja az… Tovább olvasom
Napok óta sorra jönnek az értesítések… Vannak pillanatok, amikor – lehetsz akármilyen kemény rocker, vagy csak sokat megélt, edzett – a legkeményebb kőszív is úgy érzi, most megszakad… Azt hiszem, ez egy ilyen pillanat! Hosszú és fájdalmas lenne a lista, ha fel akarnám sorolni azokat a barátokat, ismerősöket vagy életünket… Tovább olvasom
„Jogában áll hallgatni” – naponta hallom, szerencsére csak a filmekből. A három szó, amivel egy őrizetbevétel kezdődik. Én csak őrizni szeretnék… És ezért most éppen kiabálni akarok! Bele a világba, teli torokból, hogy mindenütt hallják a hangomat! Kiabálni? Üvölteni! Hogy ébredjetek fel és vegyétek már észre: hány gyerek van, aki… Tovább olvasom
Ragyogó napsütés ide vagy oda: ősz van! Az elmúlás időszaka – azt mondják – de mégis szeretem. Talán mert megtanultam, hogy minden elmúlik. Igaz, hogy a jó is, de szerencsére a rossz sem tarthat örökké! A természet ennek az időszaknak a szomorúságát ezerszínű csodával meghintve próbálja enyhíteni. Egyensúlyra törekszik, mint… Tovább olvasom
Idén sem maradtak el a „Magyarországon márpedig nincs halloween!” kitörések, melyek erőssége olykor vetekszik az emlékezés hétvégéjére megérkezett napkitöréssel… Szerencsére ezúttal én nem sokat érzékeltem belőle, mert közel két hétig Ausztriában dolgoztam. (Mellesleg éppen egy halloween rendezvényen – és határozottan kijelentem: nem állt meg a világ, sőt!) Halottak napja ráadásul… Tovább olvasom
Régi felvetés a majomketrec előtt, hogy ki van kint és ki van bent? Hasonló gondolatok jutottak ma eszembe, amikor azzal viccelődtem, hogy ha kinyírom a barátom, mert hülyeségre készül, akkor utána súlyos börtönévek várnak rám. Persze, csak vicc volt az egész, mert sosem bántanám és amúgy sem hiszek az erőszakban,… Tovább olvasom