Avagy: legszebb öröm a köröm, amíg a hatóság hagyja! Rendnek lenni, értem én… A törvény betűje védi a rend éber őrét, és elvileg védi a társadalmat! De hol marad a “szolgálunk és védünk”?!? Hol marad az ember, akiért az egész létrejött? Évekig viccelődtem, hogy manapság (még az Első Orbán kormány… Tovább olvasom
Indítottam egy sorozatot, mert szeretek fotózni, és sokszor egy-egy kép többet mond minden szónál… Gondoltam, minden héten felteszek egyet! Az első képet sokan megnéztétek (köszönöm), így kicsit zavarba voltam, amikor elsőre fel sem tűnt, hogy máris eltelt egy hét, jöhet a következő kép! Na jó, de mi?!? Aztán kitaláltam! A… Tovább olvasom
– Hogy bírod? – kérdezik tőlem gyakran, pedig a válasz egyszerű: szeretem! Nem vagyok (teljesen) hülye, nincsenek mazochista hajlamaim se, nem “felkelni és dolgozni menni” szeretek, hanem beülni az autóba azzal a tudattal, ami vár majd rám, fűszerezve az új kalandok reményével, a lehetőséggel, hogy keresztül-kasul száguldozzam a városon… Ha… Tovább olvasom
Gyermekként – az “átkosban” cseperedve – egy vágyam volt: a szabadság! Ennek persze a politikához semmi köze nem volt! Ha nem is egyedi, de szokványosnak semmiképp nem mondható életkörülményeim váltották ki, hogy csak egy dolog lebegett a szemem előtt: mielőbb szabadnak lenni, a saját életemről magam rendelkezni! Együtt nőttem fel… Tovább olvasom
Egy kicsit kezd elegem lenni abból a tényből, hogy az ország fel – és meg! – lett osztva, balosokra és jobbosokra. Szeretném mindenek előtt megjegyezni, hogy minden tiszteletem az egy kézzel, vagy egy lábbal élőké – de haladni két lábbal, dolgozni két kézzel lehet a leghatékonyabban! MINDKETTŐRE szükség van! Nem… Tovább olvasom
Egyebet se hallok egy hete! Nem lehetne már ezt befejezni?!? Igen, vannak emberek, akik már fájóan buták! Amikor a fiatal történész lány a brüsszeli utasításra bevezetendő arab számokra azt mondja, hogy “hát én másképp látom, mert történész vagyok”, akkor igen, megértem az indulatokat! De senki nem úgy születik, hogy buta… Tovább olvasom
Nézem az utcán az üresen vigyorgó plakátokat… Felidézik bennem az elmúlt hetekben oly sokszor végighallgatott lózungokat: pont olyan értelmetlenek voltak, mint ezek a kampányfotós vigyorok, így urnazárás után! Éjszaka van, szinte fájó a csend… de nincs szó, amivel megtörhetném! A körútra érve már zajosabb a helyzet: senki nem tudja, miért,… Tovább olvasom
Köszönöm, hogy már az első számoktól kezdve bekerültem egy időhurokba, és újra tizenéves tininek érezhettem magamat. Nem csak egyszerűen a kort idézted meg, de úgy ugráltam és énekeltem, mintha tényleg fiatalabb lennék bő három évtizeddel… Köszönöm, hogy negyven éve hallgatom a dalaid, és még mindig ugyanazt érezhetem alattuk, mint egykor…!… Tovább olvasom
Futárként száguldozni – különösen éjszaka – különleges kalandok lehetőségével kecsegtet… Az ember hol egy színházi backstageben köt ki, hol a Halászbástya lábánál kanyarog – ez természetes dolog. De nem tudom, lett-e volna másképp lehetőségem az Intercontinental süppedős szőnyegét koptatni, egy ismert TV társaság kontrollszobájában meglesni a technikát, vagy mondjuk bemenni… Tovább olvasom
Tegnap már az egyik bejegyzés kapcsán már pedzegettem, mit gondolok a folytatásról – semmi jót! -, de úgy látom, mindenki ezen aggódik, így megpróbálom összefoglalni, én hogy látom: Bárkinek is sikerülne kormányt váltani: káosz lesz, és várhatóan bele is fog bukni! (Néha azt érzem: ezt ők is pontosan tudják, ezért… Tovább olvasom