Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) – kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” – naná, hogy nekem kedvenceim egyike!
Adva van egy probléma, kérdés – mindegy, hogy társadalmi, gazdasági, családi vagy épp személyes – célszerű körbejárni minden oldalról. Nem érthet mindenki mindenhez, több szem pedig többet lát – ezért fontos, hogy legyen egy grénium, amely segít ebben. És mert el kell dönteni, melyik A Megoldás, ezért kell egy döntéshozó…… Tovább olvasom
„Karosszékből nézheti költözését” – hirdették oldalukon… Nos, nekem a karosszékben ülve csak a sírógörcs maradt! Pont egy hete, hogy boldogan élhetnénk új otthonunkban, de még mindig a költözés rémálmait nyögjük! Pedig profikat hívtunk – elvileg! A nevük legalábbis ez volt: Profi költöztetés… De a név sajnos nem mindig kötelez! Telefonon… Tovább olvasom
…de elküldték a PeCsába! Majd azok után, hogy legendák „robbantottak” a színpadán – most egyszerűen lerombolják azt is… Hogy hogyan tovább? Ki tudja! Emlékszem, ifjúságom hajnalán majdnem poppernek lettem kikiáltva! Az ok egyszerű: ez a hajviselet nem csak jól állt, de elegendő voltam hozzá én is, és a hajam is…. Tovább olvasom
Nem tudtam rájönni, miért zavar a kép… Huszárpapa és két fia: Akár egy boldog családi pillanatot is jelenthetne, aminek nagy tisztelője vagyok. Mégis valahogy olyan mű! Kicsi koromban nem volt divat a huszárkodás, talán a János vitézt jelentette csupán számomra e szó – de ennek megfelelően még így is társult… Tovább olvasom
Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket! Nekem ráadásul nem kell Párizsig repülni, itthon is bőven van olyan média, amelyet egyszerűen: nem olvasok!… Tovább olvasom
Párizs. Romantika, szerelem, sanzonok… Eiffel-torony, Notre Dame, vagy egy séta a Szajna partján… Esetleg a szabadságharcok… Nagyjából ezek jutottak eszébe mindenkinek a város nevét hallva – eddig. Pontosabban 2015 január 7-ig, mert azóta Párizs a lövöldözéseknek, a túszdrámáknak, a gyásznak lett a szinonimája! Érthetetlen, és felfoghatatlan átváltozás, amely úgy kezdődött,… Tovább olvasom
Talán 10-12 éves lehettem… El kellett menekülnöm otthonról, mert épp botrány volt. Az alkohol csodákra képes, még a családi köteléket is oldja! Az utcán kóboroltam, az éjszakai járatokon aludtam, és ugyan általában nem féltem, egyszer nagyon megijedtem, és mert már kimerült is voltam, meg éhes is: bemerészkedtem a Bazilikába! Gondoltam,… Tovább olvasom
Valami nem stimmel… A már-már idegesítően egy követ fújó, mindig a kötelező szöveget daráló csapat hirtelen összevissza beszél, egymásnak olykor szögesen ellentmondva. Káosz látszik, korrupció bűzlik, ezrek az utcán – mindezt fűszerezve némi amerikai diplomáciai botránnyal… Erős kéz kellene ide – de pillanatnyilag az egyébként sokak szerint diktátorian erőskezű vezetőnk… Tovább olvasom
Egyelőre tervezett… mégis ettől hangos minden! Érthető, hiszen a napvilágra került információk alapján valóban „nem semmi” a tervezet: gigabájtonként fizetendő internetadó, a kibővített termékadó keretében adó az irodai papírra, a noteszre, a dossziéra – és amit senki nem ért: „fojtóadó” a művirágokra, vagyis olyan mértékű adó, amely már a forgalmazásának… Tovább olvasom