Volt egy pillanat…

Igen, egy pillanatra elhittem, hogy létezik Magyarországon valami Ellenzékféle! Egy pillanatra feledni tudtam, mit az elmúlt nyolc évben tettek, vagy amit tenniük kellett volna… Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy vagy ENNYIRE alkalmatlanok, mint azt a választások idején demonstrálták, vagy ennyire agyafúrt számítók, és fütyülve az ország érdekére: egyik sem vállalja,… Tovább olvasom

Rabszolgák ők is!

Mi baj a „rabszolgatörvénnyel”?!? Hisz’ rabszolgák vagyunk mindannyian! Ezt már rég elmondtam, sőt: azt gondolom: rosszabb a helyzet, hiszen a rabszolgák értéket képviseltek gazdájuk számára. Ezért – ha jól nem is tartották, de – etették, altatták, néha még gyógyították is őket… Ők pedig sanyarú sorsuk mellett képesek voltak összefogni, közösséget… Tovább olvasom

Egy cipőben járunk!

Az ötlet – aktív és korábbi sportolók cipőket gyűjtenek a címbeli jelszóval rászorulóknak – remek! Már csak azért is, mert a segítő szándék mindig jó, a nehéz körülmények között élőknek ugyanolyan fontos kéne legyen a sport, hát a cipőn nem múlik majd legalább… Persze, ettől nem lesz egyszerűbb az életük,… Tovább olvasom

Emlékezzünk!

Augusztus. Kánikula, vízpart, koktél… Ma magától értetődően valami narancskarikás-napernyős jéggel teli csoda ez utóbbi – de nem is olyan rég sokaknak a koktél szó a “szegény emberek atombombáját” jelentette. Molotov koktél… A legtöbb embernek ez jut eszébe a volt szovjet külügyminiszter nevéről, pedig a Hitler-Sztálin paktum aláírása is hozzá kötődik… Tovább olvasom

Amikor lilul a fejed már a zöldektől is…

Értem én – és maximálisan tisztelem – hogy végső erejükig próbálja az emberek egy csoportja megvédeni a Városligetet, nekem is, és a gyerekeimnek, unokámnak is! Hálás is vagyok érte, ha a módszerekkel nem is értek mindig egyet – de lássuk be: a “gépezet” működése sem az etikus döntésektől bűzlik, így… Tovább olvasom

Vízágyúból reménysugár

– Szégyellem hogy magyar vagyok! – Hallottam a tömegből egy jólszituált középkorú hölgy szájából, miközben a tüntetésen csatlakozni készültünk a többiekhez. És bárcsak azt mondhatnám: nem tudom ez milyen érzés, én büszke magyar vagyok! De sajnos ez nem igaz… Az elmúlt években a büszkeség elkopott, a remény elfogyott! Az első… Tovább olvasom

A fecske esete a nyárral

Vásárhely felett az ég… – idézik a dalt sokam most a Facebookon. „Se nem tiszta, se nem kék” – tenném hozzá gyorsan, bár magam is azt gondolom, reményt adó a részvételi arány és az eredmény egyaránt, ahogy az a tény is, hogy bár nem kék az ég, de már nem… Tovább olvasom

Össze-visszafogás…

Ébresztő: kampány van! – mondottam én is, de ez nem csak az embereknek, hanem a pártoknak is szólt (volna)! Persze, a szélkakasban az a jó, hogy nem akar felébreszteni… Többen kérdezték, hogy “jódehátmitkénecsináljona Zellenzék” – és én próbáltam is itt-ott hangot adni neki… Nem, szerintem épeszű ember nem várja, hogy a… Tovább olvasom

Ébresztő: kampány van!

Megint nem leszek túl népszerű, de sajnálom: ha erre törekednék, akkor jó pénzért(? Na jó: pénzért!) valamelyik bulvárba csöpögtetném a virtuális tentámat… Így viszont (még) szabadon alkothatok véleményt, és én igyekszem becsben tartani ezeket a kis szabadságmorzsákat. Nem leszek népszerű, mert az igazság sosem az! Ha a képébe tolják az… Tovább olvasom

Ötkarikás a szemem…

Válogatott versenyző az egyik gyermekem… így már attól is párás lett a szemem, ha elképzeltem: egyszer ő is talán majd olimpikon lehet! Hát még ha én is ott lehetnék, hogy szurkoljak neki… és pláne, ha mindez itt lehetne Magyarországon, hogy mindenki lássa!!! Anyai büszkeségem édes álmodozását az sem zavarta, hogy… Tovább olvasom